Pécs - második nap

Nagyon lassan haladgatok a pécsi hétvégénk feldolgozásával. Már el is felejtettétek az első nap eseményeit. (Emlékeztetőül.) Bele sem merek gondolni, hogy a hétfőn kezdődő, kilenc napos soproni nyaralással mikorra fogok végezni. Apropó a felesleges szorongásainkról itt olvashatsz.

Második nap reggeli után máris elindultunk bepótolni az elmaradt állatkertet. Csillu nagyon érdeklődött az állatok iránt a nagymaráktól alig tudtuk elcsalogatni, de csak a szomszéd zebráig jutottunk. Némi rabeszélés után továbbmentünk az amierikai bölényig. Óriási és igen jámbor állatnak bizonyult (a kerítés mögül legalább is). Elmaradhatatlan volt a lósímogatás. Imike egész állatkertlátogatás alatt ezt vára a legjobban. Csilluka nem barátkozott közelről a hátassal, csak messziről nézte. A nyuszikhoz bezzeg bemászott volna (oda nem lehet bemenni), ha hagyjuk. Volt ott egy kis pihenő rész ahol egy Apóka és agy Anyóka ücsörgött. Persze nem élőek, hanem szobrok és jópofa fotókat lehetett készíteni a gyerekekről a társaságukban. Innen is nehezen szakadtunk el. A kecskéket meg lehetett volna simogatni, de olyan sáros volt a kifutójuk, hogy ezt most kihagytuk. A vizilovakból két orrlyukat láttunk csak, nagy bánatunkra elbújtak a víz alá. Szerencsére előző nap éppen eszegettek a medence melett, így a vizilóélmény nem maradt el.
Nagy kedvencek voltak még az ororszlánok Kyra és Leo nem éppen a legaktívabb időszakukban voltak - ellentétben a többi állattal - éppen szundikáltak. ekkorra tulajdonképpen végigjártuk az állatkertet. Újabb égzöngések közepette ültünk vissza az autóba, majd egy kis ebéd után a város felé vettük az irányt.


Scrap'Anges_Template_DP_004
NBK_zoo_baby
Mire beértünk a belvárosba megint esni kezdett az eső, a gyerkőcök is elaludtak így a városnézés elmaradt. Visszamentünk a szállásra. Imike olyan jól érezte magát a szobában, hogy csak a vonatozás ígéretével tudtuk onnan kicsalogatni. Újabb sétálás után érkeztünk meg a Gyermekvasúthoz. Kicsit várakoztunk, majd megérkezése után felültünk a vonatra. Volt ott egy kalauzsapka és egy irányítótárcsa ami a fiúknak nem is kicsi kísértés volt: mindketten kipróbálták. Életünk legrövidebb vasútvonalán utaztunk (kb. 800m), de a gyerekek nagyon élvezték. Még sétáltunk egy órácskát és hamarosan ennek a napnak is vége lett.


Eralia_template_15
JGD_Basic_Boy
Font: Ravie_Semi-Expanded és Monospace_bold

Ígérem mihamarabb jövök a befejező résszel. Márcsak azért is, mert hétfőn újabb utazás elé nézünk. Irány Sopron!

Köszi, hogy benéztél!