Május

Tegnap elgondolkodtam mi minden is történt velem, velünk májusban. Nekem nagyon sűrűnek tűnt és fárasztónak. A jó dolgok közé tartozik, hogy részt vettem a hőn vágyott sminktanfolyamon. Nem mástól, mint Dudás Barbara világ és európabajnok sminkmestertől leshettem el pár dolgot. Szépséges oklevelet is kaptam ám.
Az autóvezetést is gyűröm még. Jobban is lehetett volna haladni vele, de kettessével véve az órákat az nekem sok volt. Szóval maradt az egy óránként haladás. Még 4 órám van hátra az alapból (szerintem kell még hozzá venni). Fejlődőképes vagyok, már csak ritkán leszek ön- és közveszélyes. :-D
Imikémnek hivatalosan véget ért a középső csoport, de még július 19.-ig járni fog oviba.
Csilluról délelőttönként levesszük a pelust és gyúrunk a szobatisztaságra. Azért jó messze van még...
A férjecském továbbra is szorgosan keresgéli a jövőbeni autónkat, eddig kevés sikerrel. Az optimisták azt mondják ami késik...
Azért hónap végére is jutott egy kis izgalom. Szombaton a gyerkőcök szédült hancúrozásának sírás lett a vége. Imike meghúzta, vagy ráugrott Csillu kezére ( ha bár az orrom előtt voltak nem láttam mi is történt).
Felkötöttem leánykám karját, majd próbáltam szemrevételezni. Nem dagadt, nem kékült. Ettől kicsit nyugodtabb lettem. A csuklóját viszont nagyon fájlalta, nem is lehetett hozáérni. 
Öltöztünk, buszra ültünk és irány a Gyermekklinika ügyelete.( Perszte egyedül voltam itthon velük, mikor máskor történt volna mindez?) A doktor néni megvizsgálta, szerinte nincs ficam, de röntgeneztessük meg. A felvételen látni lehetett, hogy nincs törés. Borogassuk, pihentessük majd ha nincs változás hétfőn menjünk vissza a sebészetre.
Nagyon sajnáltam Csillukámat az öltözködés, a fürdés sem volt egyszerű, de éjszaka is fent voltunk minden megfordulására.
Ha nyugalomban volt a keze nem fájt neki csak a csukló mozdulásakor. A másnap délelőtt sem volt jobb.
A történet vége az lett, hogy a nagyiékhoz érve Csillu megcsúszott  a lépcsőn, ráesett a fájós kezének alkarjára. Volt nagy sírás rívás. De valami a helyére ugorhatott, mert mintha soha nem is fájt volna, úgy elfújták a fájdalmat. Azóta semmi baja a kis virágszálamnak.
Oldal is készült a felkötött karjáról. Janka csodálatos névnapi freebijét használtam fel hozzá.

Köszünöm, hogy benéztél!

Én is nosztalgiázom

Már egy ideje olvasgatom a blogokon a nosztalgia játékos stafétát. Klassz dolognak tartom,. jó volt nézegetni  nálatok a 6. oldalaitokat. Ennek kapcsán én is belenéztem a galériámba, hogy melyik is volt az.
Bár nem kaptam meg névre szólóan a stafétát, de Osli (és még páran) továbbadták csak úgy. Még soha nem csináltam ilyet, de gondoltam veszem a bátorságot, és megmutatom melyik is volt a 6. oldalam.

Ancsika scraplift2 játékára készült. Jó visszanézni. Az árnyékolással még egy kicsit hadilábon álltam. Azon is elcsodálkoztam, hogy Imikém mekkorát nőtt azóta. Emlékszem mennyire büszke voltam magamra, hogy a "parafa" háttérből ki tudtam vágni a betűket. :-D

Köszi, hogy benéztél.

Technikaváltás

Ami nem mást takar, mint egy újabb pontszerző kihívást az SB-n.
Rita indította a kihívást, a feladat, hogy lifteljünk. Digi oldalból hagyományosat, hagyományosból pedig digit.
Én az utóbbit választottam.
Izzie csodálatos Spring oldalára esett a választásom, íme:

                                                                             Credits


   Ez az oldal lett belőle.                    

                                                                         Credits

Nagyon szeretem ezt a fotót Csilluról,egy nagyon  elkapott, érzékeny pillanat lett.

 A történethez az is hozzátartozik, hogy nem vagyok ám a síró kislányokat vigasztalás helyett inkább fotózó szívtelen anyuka. Imikém születésnapján csak mi, a szűk család köszöntötük őt fel, még nem is tortával csak pár szelet sütivel ( torta csak a nagy családi köszöntéskor volt, hétvégén). Szépen asztalhoz ültünk ki-ki a maga szeletkéjével, gondoltam én majd fotózok a krónika kedvéért. A kiscsaj meg gondolta és levágott egy laza hisztit, mert ő csak kisvllát kapott. Ezzel úgy "elvoltunk" kb. negyed órát, mire a hisztitől észrevette a hőn áhított nagyvilláját. Ez a fotó már a nyugalom pillanatát örökíti meg. Két perc sem kellett és már mosolygott. És persze arra is rájött, hogy kisvillával könyebb enni. :oD

Köszi, hogy benéztél!

Nemzetközi Scrapbook Nap

Kíhívásokkal teli hétvége van mögöttünk. A Scrapbook.hu-n nagy volt a sürgés-forgás. Nagyon kevés időt töltöttem otthon a hétvégén így csak három kihíváson vettem részt.
Rainbow template kihívására ez az oldal készült (teljesen friss képekkel):

Timcsoca zöld-fehér-sárga kihívására pedig ez az oldal készült:

                           

A harmadik kihívás Mollee fotós kihívása volt amit teljesítettem. Csillu fotóját küldtem be.

Ennyi fért csak bele, de ezt nagyon élveztem. Ez a lényeg, nem?

Köszi, hogy olvastál.

Föld napja és Csilla névnap

Betsie  indította a legújabb pontgyűjtő kihívást az SB-n. Go green címmel. A föld napja volt az apropója ami ugye április 22-én volt Csilla napon.
Tegnap készült el a kihívásra szánt oldalam, íme:

Credits

Amikor Imike meglátta a képet megkérdezte, hogy Csillu fél-e tőle, most hogy ő ilyen nagy ott a háttérben. Aztán megállapította:" biztosan nem fél, hiszen szeret engem." :o)

Csodaszép oldalakat kaptam ismét az adott fotó játékban:
        Jujától:

Kriszta anyutól:

Dotól:

Köszönöm, hogy erre jártál!

Díjözön

Titty megörvendeztetett  pár díjjal. Köszönöm nagyon!

Ha jól értelmeztem 10 embernek kellene továbbküldenem. Sokatokat olvasok rendszeresen még ha nem is jelzem ezt kommenttel. Mindannyian közel álltok hozzám, szeretem blogotokat.
Fogadjátok szeretettel ezeket a díjakat!

Szülinapos hét, ajándék hagyományosan

Ez a hét nagyon különleges a családunkban. Egymást követő három napon is szülinapozunk.
14-én Béla Tata (Anyu élettársa), 15-én én, 16-án Nagyi (vagyis Anyósom) ünnepeltük a szülinapunkat.
Anyósomnak más melett még kiállításbelépőt is adunk (holnap köszöntjük) ajándékba. Ezt remek apropónak találtam, hogy kreáljak hozzá egy tartót, gondolván a sima botíték snassz.
Így hát vágtam, hajtogattam, ragasztottam, lyukasztottam, kapcsoztam, nyomtattam, tintáztam. Egy szónak is száz a vége, íme az eredmény:

Szóval ilyen lett. A papírvirágok készítését itt tanultam.

Az egész alapja egy fehér karton ezt díszítettem scrapbook papírokkal (sajnos pontosan nem tudom a márkáját)

 A feliratot kicsit talán bonyolultan készítettem, de ez bevált és pontos eredményt hoz: először kiválasztottam ezt a nyomdázott hatású betűtipust - esetemben ez az ARTISTAMP - és a kívánt méretben Wordben szerkesztve rányomtattam egy A4-es lapra, középre igazítva, a felső margónál 4-5 szóközzel lejjebb. Azután kivágtam a narancssárga kartonból a szükségesnél kicsit nagyobb darabot és a szöveg fölé ragasztottam a szélét átlátszó ragasztóval. majd újra kinyomtattam az egészet. A szöveg most már a narancs kartonon pompázott. Leszedtem az alapról és a kívánt méretre vágtam, szélét tintáztam és 3D ragasztóval a helyére ragasztottam.

Összességében tetszik a végeredmény bár a szegecseket szerintem rondán sikerült beütni. Az indát is elbénáztam, mert azonnal felragasztottam és elfelejtettem tintázni a szélét. Utólag rajzoltam meg filctollal.

A boríték alulról felfelé nyílik belül van egy kis zseb és abban lapul a belépő. Ami egyébként a szegedi Reök palota képtárában A Toulouse- Lautrec kiállításra szól.

Köszi, hogy erre jártál.

Még Csillu

Oslitól is kaptam oldalt Csilluról. Amikor megnéztem pont itt volt melettem és nagyon örvendezett a pillangóknak és saját magának.

Köszönöm Osli!